"Fókuszban a kölyök" (Szenvedélyek útvesztőjében) konferencia és a rehabilitációs centrum ünnepélyes megnyitója

Egyelőre 10 kamasz befogadására lesz alkalmas Magyarország első serdülő-rehabilitációs intézménye, a Szeged melletti Szatymazon, ahol oktató-nevelői munka, szociális– és egészségügyi ellátás egyaránt folyik majd májustól. Egy több évtizede várt és most a szegedi Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum, illetve Szatymaz község önkormányzata között létrejött, példaértékű együttműködés jegyében valóra vált álmot ünnepeltek a szakemberek, november 13-án, az alapítók és a MADÁSZSZ közösen szervezett, „Fókuszban a kölyök” című konferenciáján. Ritkán megtapasztalt szakmai érdeklődés mellett – igaz, teljes kormányzati távolmaradással - több mint 200 résztvevővel, felemelő hangulatban zajlott a megnyitó esemény köré meghirdetett találkozó. Barna Erika (elnökségi tag, MADÁSZSZ) beszámolója.

Már az előzetes konferencia beharangozóra érkezett reakciók is jelezték, hogy egészen rendkívüli érdeklődésre lehet számítani, amely mögött öröm és részleges megkönnyebbülés is állhat. A rendezvény szervezőinek célja ezúttal éppen az volt, hogy tablószerűen felvonultassa, milyen régóta meglévő igények, kérdések és kételyek, jó és rossz érzések húzódnak meg a háttérben, és azokra mennyiben kínálhat most ugyan nem teljes körű, de mégis bíztató válaszokat az új intézmény. A szakemberek régóta tudták és hangoztatták, hogy az addiktológiai ellátórendszerből hiányzó serdülő rehabilitáció súlyos felelősségi kérdéseket vet fel a hazai ellátás hatékonyságát illetően. Ahogy Csorba József pszichiáteraddiktológus, a Magyar Ökomenikus Segélyszervezet soroksári ambulanciájának vezetője is hangsúlyozta bevezető előadásában, az éppen most felnövekvő LEG-generáció (legkevesebben vannak, legkisebb családban élnek, legoktatottabbak és leginkább magukra hagyatottak), vagy másképpen mondva, a digitális világban bennszülöttként mozgó Z-generáció tagjai, már magától értetődő természetességgel fogadják el a pszichoaktív szerhasználatot. Miközben nem egy tartósan alulfinanszírozott, súlyos szakemberhiánnyal küzdő, a kliens igényeit gyakran figyelmen kívül hagyó ellátórendszerre lenne szükség, hogy az képes legyen megtartásukra, a legnehezebb helyzetbe került fiatalok életben tartására. Az itt-ott csak nagyon gyengén összetartó, sőt lyukas terápiás lánc egyik végétől, az iskolai színtértől elindulva hallgathattuk meg a legkülönbözőbb szakemberek és szereplők villanásszerű helyzet- és közérzetjelentését, hogy eljussunk a most megszületett rehabilitációs láncszemig. A délelőttre rövid előadásokkal készülő szakemberek mindegyike személyes tapasztalataira épülő dilemmáit osztotta meg hallgatóságával, számos költői kérdést vetve fel bennünk is. Vajon milyen eredményt is kérhetünk számon reálisan egy 30-40%-ában már kriminalizálódott, halmozottan veszélyeztetett fiatalokat befogadó iskolában dolgozó, a mindennapos droghasználattal együtt élő és a 11 év alatt fokozatosan leépített szakmai teamben magára maradt segítő szakembertől?- merülhetett fel bennünk Szabó Ágnes, pályaelhagyó iskolai szociális munkást hallgatva. Vajon meddig lehet képes a 23 éve alakult és jelenleg egészen szerény lehetőségekkel bíró elérési program, a Kapocs Ifjúsági Önsegítő Szolgálat „jó találkozásokat” teremteni, a társas és az önkifejezést pártoló kollektív programjaival, a nyolcadik kerület mélyén?- kérdezhettük Szabó András programvezetőt hallgatva. László Gyöngyi, a Szentesi Családsegítő Központ Gyermekjóléti Szolgálat vezetője, az elmúlt 20 év munkájára visszatekintő, egészen személyes hangú és önreflektív beszámolójában, hangsúlyozta a szegedi kollégák mindig támogató együttműködését, nem tagadva le közben azt sem, hogy ez idáig, jobb híján csak a „parkoltatása” ment azoknak, akiknek már régóta egy biztonságot nyújtó rehabon lett volna a helyük. Bóka László, aki az Európai Szülők Magyarországi Egyesületétől szólalt fel, azt kérte az egybegyűltektől, hogy a tanácstalan és magukat szintén elveszettnek érző szülőket, sokkal komolyabban vonják be a megoldáskeresésbe! A 27 ágyat fenntartó, a Szegedi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika és Gyermekegészségügyi Központ, Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Osztályáról érkezett Dr. Kapornai Krisztina pszichiáter hangsúlyozva az egészségügyből is hiányzó integrált megközelítést, összefogást ajánlott a Magyar Gyermek-és Ifjúságpszichiátria és Társszakmák Társaságával. Talán az egyik legnehezebb dolga Urbán Zoltán, Csongrád megyei rendőrkapitánynak volt, amennyiben a jogalkalmazókat kötelező rendészeti eljárások és az ellátási utak közti határok közös felismerésére, belátására, és egy kölcsönösen bizalomra épülő együttműködésre kérte a szociális –és egészségügyi szakembereket. Szarka Attila, az Aszódi Javítóintézet igazgatója arra emlékeztetett minket egészen megrendítő erejű hozzászólásában, hogy a legnehezebb helyzetekben, ne felejtsünk el az egyik legősibb, legkipróbáltabb, és egyben legnagyobb hatékonyságot mutató terápiás eszköz felé visszanyúlni, beszélgessünk a gyerekeinkkel! S végül, de nem utolsó sorban, az előadások sorát Arany Zoltán, a most megnyíló intézményt is működtető, szegedi Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum vezetője zárta. Névadójuk szellemi örökségére utalva elmesélte, hogy egy a 90 –es évektől dédelgetett álom válhatott most valóra. Akkor láttak ugyanis először közelről, működő serdülőrehabot, egy lengyel tanulmányút során. S bár a gyermekvédelmi rendszer részeként speciális otthonok már eddig is működhettek itthon Szedresen, Bócsán és Alsónémedin, a Szatymazi, s az előreláthatóan 2015 júliusában megnyíló Ráckeresztúri ifjúsági rehabilitációs intézmény egy a korábbiaknál jóval komplexebb szemléletű ellátást tud majd biztosítani. A ház kulcsrakész állapotban van, jelenleg folyik a szakmai protokollok véglegesítése és zajlik az engedélyeztetési folyamat. A szatymazi épület egyik szárnyába átkerülnek majd a jelenleg Szegeden tartózkodó felnőtt rehabilitáció alatt álló terápiások is, erősítve azt az ideát, hogy a józanodó felnőttek jó mintát adhatnak a serdülőknek, a kamaszok közelsége pedig a felnőttek felelősségvállalását erősítheti. A jövőbeli tervek kapcsán Arany Zoltán hangsúlyozta, hogy a rehabilitáció tartós sikeréhez változtatni kell majd az utógondozás jelenleg „sufnitunning”- jellegén is, ezért feltétlen meg kell épülnie majd a terápiás folyamatot biztonsággal lezárni képes, utógondozó apartmanházaknak is.

A felkért szakemberek személyes hangú előadásait követően a Józan Babák Playback Színház társulata keltette életre a közönség történeteit és hangosította ki a hallgatóságban kialakult érzéseket. Így került színpadra többek között az is, hogy vajon mit élhet át egy a rehabilitációs intézmény működését ellenőrző szakember a kötelező hatósági vizit alatt, és hogy milyen megkönnyebbülés és hála fogalmazódhat meg egy idősebb szakemberben, látva az utánpótlás, a fiatalok jelenlétét és elköteleződését. A program egyik legkedvesebb élményét nyújtotta az a személyes történet is, amelyet az eseménynek otthon adó, Dankó Pista Faluház vezetője osztott meg velünk, aki az új otthonalapítás ötletének kezdeti lakossági fogadtatásáról, az ott élők reakcióiról, előzetes félelmeiről is őszintén mesélt. A szemünk előtt újrajátszott lakossági fórum egyfajta „belső hangjaként” született meg a szállóigének is méltán népszerű, s a helyiek nyitottságának és büszkeségének is hangot adó Hass, alkoss, szatymazz! szlogen is. A humorban bővelkedő, felszabadító közös játék méltó lezárása volt a heroinista, börtönt is megjárt, később rehabilitációba került, és ma józanul élő, segítőként dolgozó Barbara története. Nem véletlen jutott eszünkbe a színházból gyakran ismerős kifejezés, hogy „angyal szállt el felettünk”. A megindító és emlékezetes csendes pillanat, amikor egy mélyebb belátás és egy közös felismerés születik, mely egyben erőt és támogatást is nyújthat valamennyiünknek a folytatáshoz, ünnephez méltó fényt adott az eseménynek. A konferencia társzervezője a MADÁSZSZ volt, amely az NCTA pályázati támogatásával, a „Dro§osultság – egy kirekesztett társadalmi csoport kirekesztett segítőinek érdekképviselete”c. projektjének keretében vállalt szerepet.

Szatymazi Rehabilitációs Centrum

  • májustól 10 serdülővel és 10 felnőttel
  • II. ütemben plusz 5 serdülő és 5 felnőtt fő befogadásával
  • induláskor csak fiúkkal, később koedukáltan
  • A terápiás munka: oktatói, egészségügyi és szociális szakszemélyzettel
  • szülők aktív részvételével, pár napos kötelező beköltözéssel, családterápiás folyamattal
  • beutaló, felvétel: a szegedi drogcentrumon keresztül
  • designerszer-használókra maximálisan nyitottan
  • finanszírozás: DAOP 4.1.2./B-11-2011-0001 projekt, II. ütem -1885/2013. (XI. 29.) Korm. határozat

Forrás: www.madaszsz.hu

Hangulatképek a megnyitóról